Az IASB 2024-ben kiadott egy új standardot, az IFRS 18 „Presentation and Disclosure in Financial Statements” (Bemutatás és közzététel a pénzügyi kimutatásokban) címmel, amely 2027. január 1-jétől váltja az IAS 1-et. Az IFRS-t alkalmazó vállalatoknak gyakorlatilag újra kell gondolniuk az eredménykimutatás struktúráját, a teljesítménymutatók kommunikációját, és a kiegészítő melléklet felépítését is.
Magyar szakmai blogok és tanácsadó cégek már most úgy hivatkoznak az IFRS 18-ra, mint egy „új korszakra” a beszámolásban: a cél az átláthatóbb, összehasonlíthatóbb és befektetőbarát teljesítmény-beszámolás, árán annak, hogy a bevezetés az első években jelentős adminisztratív és szervezeti terhet rak a cégekre.
1. Mi az IFRS 18 és mikortól kell alkalmazni?
Az IFRS 18:
- az IAS 1 „Presentation of Financial Statements” standardot váltja,
- az általános célú pénzügyi kimutatások bemutatásának és közzétételének keretszabálya,
- kötelezően alkalmazandó a 2027. január 1-jén vagy azt követően kezdődő üzleti évektől,
- korábbi alkalmazás megengedett, de ekkor ezt fel kell tüntetni a kiegészítő megjegyzésekben,
- retrospektív alkalmazást ír elő, vagyis a nyitó IFRS 18-es év(ek) összehasonlító adatait is át kell rendezni az új struktúrában.
A standard nem változtatja meg a fő kimutatások körét (mérleg, átfogó eredménykimutatás, saját tőke változásának kimutatása, cash-flow kimutatás), de gyökeresen átalakítja az eredménykimutatás szerkezetét, és szigorúbb elveket ad a kimutatások és a melléklet bontására, csoportosítására.
2. A legfontosabb újdonságok az IFRS 18-ban
2.1. Új kategóriák az eredménykimutatásban
Az IFRS 18 előírja, hogy minden bevételt és ráfordítást öt kategória egyikébe kell sorolni:
- működési (operating),
- befektetési (investing),
- finanszírozási (financing),
- jövedelemadó (income taxes),
- megszűnt tevékenységek (discontinued operations).
A működési, befektetési és finanszírozási kategória részletes, szabály alapú definíciót kap, különös tekintettel azokra a vállalatokra, amelyek fő tevékenysége eszközökbe történő befektetés vagy ügyfelek finanszírozása (pl. bankok, lízingcégek, befektetési társaságok). Náluk például bizonyos kamat- és eredménytételek működési kategóriába kerülhetnek, míg más cégeknél ugyanezek finanszírozási vagy befektetési kategóriában jelennek meg.
2.2. Kötelező új eredménysorok (subtotalok)
Az IFRS 18 bevezet néhány egységes, kötelező részösszeget az eredménykimutatásban, például:
- üzemi eredmény (operating profit or loss),
- eredmény finanszírozási költségek és adó előtt (profit or loss before financing and income tax),
- adózott eredmény (profit or loss).
Ezek az IFRS által meghatározott subtotal-ok azt a célt szolgálják, hogy a befektetők könnyebben össze tudják hasonlítani a különböző vállalatok teljesítményét, ne kelljen vállalatspecifikus „saját” sorok tömegéből kiszűrni, mi számít lényeges üzemit eredménynek.
2.3. Menedzsment által definiált teljesítménymutatók (MPM-ek)
Az IFRS 18 egyik legérzékenyebb újítása a management-defined performance measures (MPM-ek) beemelése a standardba. Ezek olyan, a menedzsment által meghatározott eredménysorok, amelyek:
- az eredménykimutatás tételeiből képzett subtotal-ok,
- a vállalat külső kommunikációjában is megjelennek (befektetői prezentációk, sajtóközlemények stb.),
- a menedzsment szemléletét tükrözik a vállalat pénzügyi teljesítményéről,
- ugyanakkor nem IFRS által előírt sorok.
Az MPM-ekről az IFRS 18 megköveteli:
- a részletes bemutatást egy külön megjegyzésben,
- az MPM és a „hivatalos” IFRS subtotalok közötti egyeztetést (reconciliation),
- a számítási mód és az esetleges változások átlátható magyarázatát,
- és azt, hogy ezek a mutatók az audit kiterjedésébe is bekerüljenek.
Gyakorlatilag az IFRS 18 „behúzza” a korábban sokszor csak non-GAAP számokként kommunikált mutatókat a beszámolási rendszerbe, transzparensebbé téve őket, ugyanakkor szigorú keretek közé szorítva a kreatív eredménykommunikációt.
2.4. Aggregáció, bontás, és megjegyzések
A standard nemcsak az eredménykimutatást, hanem a csoportosítás (aggregation) és bontás (disaggregation) általános elveit is megerősíti:
- kerülni kell a „minden egyéb” jellegű, túlságosan gyűjtő jellegű sorokat,
- a lényeges tételeket külön kell bemutatni,
- a hasonló jellegű és kockázatú tételeket össze kell vonni,
- a fő kimutatások és a kiegészítő megjegyzések között egy koherens „történetet” kell mesélni a vállalat teljesítményéről.
Ez a filozófia a Kiegészítő megjegyzések (Notes) felépítését is érinti: a hangsúly egyre inkább azon van, hogy a felhasználók számára leginkább releváns információt kapjanak, ne egy mechanikus checklist-et.
2.5. Kapcsolódás az IAS 7-hez és IFRS 19-hez
Az IFRS 18-hoz kapcsolódva az IASB módosítja az IAS 7 „Cash-flow kimutatás” standardot is:
- tisztázza a kamatok és osztalékok cash-flow kategóriák szerinti besorolását,
- egyértelművé teszi, hogy az indirekt cash-flow kiindulópontja az üzemi eredmény,
- ezzel még szorosabban összekapcsolja az eredménykimutatás és a cash-flow struktúráját.
Párhuzamosan az IASB kiadta az IFRS 19-et is (egyes, nyilvános elszámoltathatósággal nem rendelkező leányvállalatok egyszerűsített közzétételei), ami a csoporton belüli IFRS-jelentésre lesz hatással, de az IFRS 18-hoz képest inkább közzétételi oldalon jelent könnyítést.
3. Milyen előnyöket ígér az IFRS 18?
A nemzetközi szakmai anyagok elég konzisztensen ugyanazt a célt emelik ki:
- jobb összehasonlíthatóság: az egységes kategóriák és kötelező subtotal-ok miatt a befektetők könnyebben hasonlítják össze a cégeket, iparágon belül és azon túl is;
- nagyobb átláthatóság: az MPM-ek standardizált bemutatása csökkenti a „non-GAAP dzsungelt”;
- érthetőbb teljesítmény-történet: a strukturált eredménykimutatás és a kiegészítő megjegyzések együtt segítenek abban, hogy „elmeséld a sztorit” a vállalat pénzügyi teljesítményéről;
- bizalomépítés: a rendezettebb bemutatás és a szigorúbb közzétételek a befektetői bizalmat erősíthetik, különösen volatilis időkben.
4. A legnagyobb kihívások a gyakorlatban
A magyar és nemzetközi tanácsadó cégek közös üzenete: a bevezetés projekt, nem egyszerű „standard update”.
4.1. Adat- és rendszeroldali terhelés
- új kontírozási logikák és mapping-ek kellenek a főkönyvi számlák és az IFRS 18 kategóriák között,
- a korábbi eredménykimutatás-struktúrák nem fognak automatikusan „átállni”,
- csoportszinten sok helyen több beszámolási keret (IFRS, helyi GAAP, menedzsment riport) együtt él, ami bonyolítja a rendszerszintű átalakítást,
- az MPM-ekhez gyakran további adatbontás, szegmens- és termékszintű információ kell.
4.2. Számviteli politikák és belső szabályzatok
Az IFRS 18 kulcskérdése, hogy hogyan határozod meg a fő üzleti tevékenységet, és ehhez igazodva mit sorolsz működési, befektetési vagy finanszírozási kategóriába. Ehhez:
- új vagy átdolgozott számviteli politikák kellenek,
- részletes besorolási mátrixokra lesz szükség (példák, tipikus ügylettípusok),
- az MPM-ek esetén transzparens, auditálható szabályzatot kell alkotni (definíció, formula, cél, irányítás).
4.3. Belső kontroll és könyvvizsgálat
Az MPM-ek és az új subtotal-ok nem „külön világ”: a standard szerint a kimutatások egésze, így az MPM-ek is a könyvvizsgálat hatókörébe esnek. Ez:
- új kontrollpontokat igényel a pénzügyi zárási folyamatban,
- magasabb dokumentációs szintet követel a besorolási döntésekről,
- nagyobb fókuszt jelent az Audit Bizottság és a könyvvizsgáló részéről a „sztori” és a számok összhangjára.
4.4. Humán és szervezeti kihívások
A magyar szakirodalom kifejezetten hangsúlyozza a megnövekedett adminisztratív terhet: több adatgyűjtés, részletesebb egyeztetések, tréningek a pénzügy, kontrolling, befektetői kapcsolatok, és IT számára.
A tapasztalatok szerint azok a cégek járnak jól, amelyek:
- formális IFRS 18 projektet indítanak,
- dedikált projektvezetőt és szponzort jelölnek (CFO / pénzügyi igazgató),
- bevonják az üzleti területeket, nem csak a számvitel–kontrolling csapatot.
4.5. Magyar IFRS-jelentők sajátosságai
Magyarországon az IFRS-t jellemzően:
- tőzsdei és egyéb nagyvállalatok,
- pénzügyi intézmények, biztosítók,
- egyes speciális szektorok (pl. energia, távközlés) alkalmazzák.
Számukra a hazai szakmai szervezetek (MKVK, oktatási szervezetek, tanácsadó cégek) már sorra jelenítik meg az IFRS 18-hoz kapcsolódó anyagokat, képzéseket, hatáselemzéseket, amelyeket érdemes aktívan követni.
5. Hogyan érdemes felkészülni az IFRS 18-ra? – 6 gyakorlati lépés
- Hatáselemzés (impact assessment)
Azonosítsd, hogy az IFRS 18 milyen mértékben érinti a jelenlegi eredménykimutatásodat, cash-flow kimutatásodat, a kiegészítő megjegyzéseket, és MPM-jeidet. - Mapping és új struktúra tervezése
Készíts részletes mapping-et a főkönyvi számlák és az új IFRS 18 kategóriák között; tervezd meg az új eredménykimutatás sémát (beleértve a kötelező subtotal-okat). - MPM-katalógus és -szabályzat
Térképezd fel az összes jelenleg használt nem-GAAP / menedzsment mutatót, döntsd el, melyek minősülnek MPM-nek, és alkoss rájuk szabályzatot (definíció, számítás, kommunikáció, felelősségek). - Rendszer- és folyamatfejlesztés
Ellenőrizd, hogy a jelenlegi ERP, konszolidációs és riporting rendszerek képesek-e kezelni az új struktúrát, a többdimenziós bontásokat és az MPM-ekhez szükséges adatokat. Szükség esetén indíts fejlesztést vagy paraméterezést. - Tesztfutások és összehasonlító adatok
A kötelező alkalmazást jóval megelőzően készíts „teszt IFRS 18” eredménykimutatást és jegyzeteket, hogy lásd, hol ütközöl gyakorlati problémákba, és milyen hatása van az új struktúrának a kommunikált teljesítményre. - Képzés és kommunikáció
- képezd a pénzügyi, kontrolling és befektetői kapcsolatokért felelős csapatot az új szabályokra,
- vond be a menedzsmentet (különösen azokat, akik MPM-eket használnak a külső kommunikációban),
- készíts kommunikációs tervet a befektetők, hitelezők és egyéb stakeholder-ek számára az átállásról.
Összegzés
Az IFRS 18 nem csupán technikai standardmódosítás: lényegében újradefiniálja, hogyan meséljük el a vállalat pénzügyi teljesítményének történetét az eredménykimutatáson és a kiegészítő megjegyzéseken keresztül. Az átláthatóság, az összehasonlíthatóság, és a befektetőbarát információk kerülnek a középpontba, ugyanakkor mindez komoly előkészítést, szabályozottságot, rendszerszintű fejlesztéseket és szervezeti fókuszt igényel.
Ha IFRS-t alkalmazó vállalatként még nem kezdtétek el az IFRS 18 bevezetésének tervezését, a 2027-es kötelező átállás miatt érdemes ezt minél előbb napirendre venni: az első „teszt” eredménykimutatás és MPM-jegyzet sokszor már önmagában rámutat a legfontosabb kockázati és fejlesztési pontokra.